A sématerápia alkalmas hosszú ideje fennálló vagy ismétlődő érzelmi, kapcsolati, önértékelési problémák kezelésére, célját az önismeret mélyítésén, lelki sebeink begyógyításán keresztül éri el.

A sématerápia egy haladó szemléletű, integratív pszichoterápiás módszer, melyet Jeffrey Young dolgozott ki a ’90-es években, majd folyamatosan továbbfejlesztette a módszert. Ma az egyik legkomplexebb, leghatékonyabb terápiás módszerként tartják számon.

A sématerápia az egyetemes, alapvető érzelmi szükségleteinkből indul ki – ilyenek a kötődési szükséglet, az autonómia (önállóság) szükséglete, az önbecsülés iránti szükséglet, a szabad önkifejezés, spontaneitás, játék iránti szükséglet és az egészséges határok iránti szükséglet. Ezek betöltése a feltétele a kiegyensúlyozott, boldog életnek, egészséges fejlődésnek.

Ezeket az alapvető érzelmi szükségleteinket gyerekkorunktól kezdve igyekszünk betölteni. Kérdés, hogy a közvetlen környezetünk, a családunk hogyan reagál erre. Ha betöltődnek: személyiségünk egészségesen fejlődik, kialakulnak a pozitív sémáink – önmagunk és a világ egészséges, reális, pozitív szemlélete, reális pozitív elvárásaink önmagunkkal és másokkal szemben.

Ha azonban ezek a szükségletek rendszeresen, ismétlődően nem töltődnek be, úgynevezett korai maladaptív sémák alakulnak ki. Olyan hiedelmek, meggyőződések önmagunkkal és másokkal kapcsolatban, melyek vezérelni fogják döntéseinket, választásainkat, kapcsolatainkat, későbbi életünket. Így a negatív sémák életcsapdaként működnek – egyfajta önbeteljesítő jóslatként.

Ilyen negatív séma például a Csökkentértékűség/Szégyen vagy ennek ellenkezője a Feljogosítottság, az Érzelmi depriváció, az Elhagyatottság, az Önfeláldozás, a Negativizmus/Pesszimizmus, a Kudarcra ítéltség, az Elismerés hajszolás, a Társas izoláció, a
Társas elutasítottság, a Könyörtelen mércék stb.

A sémák olyanok, mintha egy olyan speciális szemüveg lenne rajtunk, mely torzítja a valóságot. Úgy működnek, mintha érzékeny nyomógombok lennének – melyek a különböző, számunkra gyerekkorból ismerős események hatására „benyomódnak”, aktiválódnak. Ilyenkor nem a valóságra reagálunk, hanem a sémáinkra, a sémáink által a valóságról alkotott torzított képünkre.

Ha egy séma aktiválódik, kilépünk az Egészséges Felnőtt működésünkből, és egy úgynevezett sémamódba, (maladaptív viselkedési módba) lépünk át: valamilyen Gyerek Módba, pl. Sérülékeny Gyerek, Dühös Gyerek, vagy megszólal a Belső Kritikus Hangunk és átváltunk egy Szülő Módba: Kritikus, Túlkövetelő vagy Büntető Szülő Módba.

A sémák aktiválódása által keltett nehéz érzéseinkkel igyekszünk valamilyen módon megküzdeni – olyan módon, ami gyerekkorban eredményesnek bizonyult. Átlépünk egy Megküzdő Módba, mint pl. az Önfeláldozás, Önfelnagyítás/Grandiozitás, Eltávolodott Védelmező, Elidegenedett Önmegnyugtató vagy Önstimuláló.

A probléma azzal van, hogy ezek nem az Egészséges Felnőtt Mód megküzdései, így viselkedésünk eredményeként eredeti negatív sémáink csak megerősödnek, alapvető érzelmi szükségleteink pedig továbbra sem töltődnek be, továbbra is hiányt élünk meg.

A sématerápia célja ennek az önsorsrontó ciklusnak a megszakítása, negatív sémáink, sémamódjaink feltérképezése, tudatosítása és megváltoztatása, az Egészséges Felnőtt működés erősítése. Az Egészséges Felnőtt Módunkban kapcsolódunk önmagunkhoz, tudatában vagyunk szükségleteinknek, és asszertíven képesek vagyunk ezeket betölteni. Tudunk megfelelően gondoskodni önmagunkról, a testi - lelki jóllétünkről, képesek vagyunk mások szükségleteire is figyelni, másokkal együttműködni.

Az így megváltozott szemlélettel és viselkedéssel megszabadulunk sémáink béklyóitól, képessé válunk a valóságot látni és arra reagálni, képessé válunk más döntéseket hozni, más utakat választani, mely betölti alapvető érzelmi szükségleteinket és egy kiegyensúlyozott, teljes, boldog élethez vezet.

Schrammel Ivett

pszichológus

NLP master practitioner, coach - terapeuta

MBCT mindfulness oktató