2020.11.27.
- Karantén - kényszerű összezártság.
- Új napirend kialakítása.
- Hogyan csökkentsük gyerekeink szorongását?
- Megfelelő kommunikáció.
A szűkebb családdal való összezártságnak azonban nem csak pozitív hatásai vannak. Mivel a korlátozások miatt beszűkül a kapcsolati kör, így a családi kapcsolatok különösen fontossá válnak. Felszínre kerülhetnek eddig szőnyeg alá söpört problémák, hosszú ideje meglévő, de elfojtott konfliktusok.
Karantén – kényszerű összezártság
A szűkebb családdal való összezártságnak azonban nem csak pozitív hatásai vannak. Mivel a korlátozások miatt beszűkül a kapcsolati kör, így a családi kapcsolatok különösen fontossá válnak. Felszínre kerülhetnek eddig szőnyeg alá söpört problémák, hosszú ideje meglévő, de elfojtott konfliktusok.
Egyszerűen szólva túl sok is lehet a másikból, bármennyire is szeretjük őt. Mindenkinek szüksége van saját időre, ennek most is teret kell adni. Lehetőséget kell biztosítani, hogy alkalmanként fizikailag is el lehessen vonulni, eltávolodni egymástól.
Ne feledjük, hogy nekünk szülőknek is szükségünk van énidőre!
A különböző szükségleteknek való megfelelés csak megfelelő időmenedzsmenttel érhető el.
Új napirend kialakítása
A megváltozott helyzet miatt – akár mert a gyerekek online oktatásban részesülnek, akár mert mi magunk tértünk át a home office-ra, az otthonról végzett munkára – új napirend kialakítására van szükség.
Megfelelő időt kell biztosítani a munkára, tanulásra, és megfelelő körülményeket is ezekhez.
Lehetőségek szerint teremtsük meg az otthoni munka és otthoni tanulás egymástól elkülönülő területét, hogy biztosítsuk a megfelelő koncentrációhoz, elmélyüléshez szükséges nyugalmat, zavartalan körülményeket.
Minden nap szakítsunk időt a gyerekekkel való foglalkozásra, több gyerek esetén a közös játékra, beszélgetésre.
Ne feledjük, hogy minden gyereknek szüksége van a szülővel kettesben töltött időre is. Ennek is találjuk meg a módját, hetente legalább egyszer, mindkét szülővel külön-külön, valamilyen négyszemközti elfoglaltság – játék, beszélgetés - keretében.
Hagyjunk minden nap elegendő időt a szabad játékra is. Hiszen ez gyerekeknél a feszültség levezetésének és a problémák feldolgozásának leghatékonyabb módja. Ráadásul valójában ilyenkor tanulnak a legtöbbet, fejlődnek képességeik, kreativitásuk, a szabad játék az önkifejezés egyik módja.
Legyen minden nap időnk saját magunkra is – az énidő alapvető szükséglet.
Ha eddig nem tettük, vezessük be a mindennapi testmozgást. Ez a legkisebb lakásban, a négy fal között is lehet szórakoztató és eredményes.
Minden nap töltsünk időt a szabadban is, a friss levegőn.
Gyakoroljunk rendszeresen – napi szinten – valamilyen relaxációt, meditációt, hogy megszabaduljunk a feszültségtől, visszatérjünk saját harmonikus állapotunkba.
Honlapomon több relaxációs – meditációs gyakorlat található.
Ne feledjük, hogy elegendő alvásra van szükségünk ahhoz, hogy szervezetünk megfelelően működjön. Az idegrendszerünknek is szüksége van pihenésre, regenerálódásra.
Hogyan csökkentsük gyerekeink szorongását? Megfelelő kommunikáció
Leghatékonyabban akkor segíthetünk gyerekeink szorongásán, ha mi magunk nem szorongunk feleslegesen, ha mi visszatalálunk a saját belső középpontunkba, újra megtaláljuk belső békénk, harmóniánk.
Ne feledjük: nem a szavainkkal tanítunk, hanem a tetteinkkel. Valójában nem létezik a szó hagyományos értelemben vett nevelés – helyette mintakövetés van, a gyerekek utánzás útján tanulnak.
Ezért olyan fontos, hogy jó példát mutassunk nekik a magatartásunkkal. Ha mást mondunk és mást teszünk, a gyerek azt fogja követni, amit teszünk.
A kommunikáció nagy része nem a verbális csatornán keresztül hat, ennél sokkal fontosabb a metakommunikáció. A testbeszéd: a testtartásunk, gesztusaink, arckifejezésünk.
A kommunikációnál a beszéd tartalma sokkal kevésbé jelentős hatást fejt ki, mint a beszéd módja: tehát nem igazán az számít, hogy mit mondunk, hanem hogy hogyan mondjuk.
Ha más a tartalom és más a metakommunikáció, a gyerek a metakommunikációnak fog hinni. Így hiába bátorítjuk, hiába próbáljuk bagatellizálni a problémát, ha mi magunk szorongunk. A gyerekeknek rendkívül kifinomult antennáik vannak, észreveszik a legapróbb metakommunikációs jeleket, így észreveszik, hogy hiteles vagy nem hiteles, ellentmondásos amit hall. Ezért olyan fontos a hitelesség részünkről.
Ráadásul az ember mindig kommunikál, ha nem szavakkal, akkor hallgatással, metakommunikációval. Így ha valamiről nem beszélünk, a gyerek akkor is pontosan érezni fogja a hangulatunkat, érzéseinket, mentális állapotunkat, és ez hatással lesz rá.
Minél kisebb egy gyerek, annál nagyobb hatással, hiszen egy egészen kicsi gyerek a szülei szemén keresztül képes csak nézni a valóságot. Ha a szülő fél, akkor azt hiszi, hogy nagy a veszély és félni kezd. Ha a szülő bizonytalan, ő maga is bizonytalanságot él meg. Ha a szülő ellentmondásos, ő maga is összezavarodik.
Ezért olyan fontos, hogy a családon belül mindenről lehessen nyíltan beszélni. Ha a gyerek kérdez, válaszoljunk minden kérdésére – az életkorának megfelelő szinten, egyszerű, számára is érthető szavakkal, kifejezésekkel. Ha tovább kérdez, ha nem érti, adjunk további, részletesebb magyarázatot. Addig folytassuk a beszélgetést, amíg igénye van rá.
Az ember minden életkorban nehezen viseli a bizonytalanságot, a nem tudást – ha valamiről hiányosak az ismeretei, ezt az űrt a fantáziájával tölti ki. És egy gyerek saját fantáziája lehet félelmetesebb, mint maga a valóság. Tehát válaszoljunk, ha kérdez, segítsük valós, az életkorának megfelelő információkkal, így enyhítsünk bizonytalanságán, a bizonytalanságból adódó félelmein.
(A cikk a 2020. november 27-én megtartott "Gyerekkel karanténban" c. online előadásom alapján íródott. A teljes előadást itt nézheted meg:
Az 1. részt itt olvashatod el.
Folytatása következik.)
Schrammel Ivett
pszichológus
MBCT mindfulness tanár, NLP master practitioner - coach, terapeuta
https://www.pszichologusonline.eu/
https://schrammelivett.blog.hu
https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/
